Hobbista sikersztorik

Amikor felmerült a gondolat, hogy elmenjek egy edzőterembe, annyira távolinak tűnt, hogy hónapokig kellett győzködnöm magam mire tényleg megtettem. Egészségügyi helyzetem katasztrofális, önbecsülés, önbizalom nulla, 14 órákat dolgoztam a hét szinte minden napján. Éreztem, hogy nem jó irányba halad az életem, tudtam, hogy valamin változtatni kell, de valahogy mégsem jött belülről az erő és az elhatározás. Azt, hogy folyamatosan híztam, igyekezetem elhitetni magammal is, nem rajtam múlik, hiszen nincs időm, sérült a lábam, fáj a derekam, meg a pajzsmirigy gondok stb. Elkezdtem tudatosan fogyókúrás sikertörténeteket olvasni, gondoltam talán úgy nagyobb kedvem lesz az életmódváltáshoz, ha látom, hogy másnak is sikerült. Ekkor akadtam egy Hobbisták sikersztorira, ami nagyon megfogott, de nem volt annyi bátorságom hónapokig, hogy betegyem ide a lábam. Aztán jött egy pont, amkor már rosszabbul éreztem magam, mint amennyire szégyelltem a külsőmet és félve felhítam Gyurit. Ő volt az első, aki szembesített az igazsággal a hízásom pontos okáról, ami a teljesen rossz étrend és a mozgásszegény életmód, lustaság. Annak ellenére, hogy fél órát tipródtam a terem előtt, amíg összeszedtem a bátorságomat, és be mertem menni, nagyon pozitív érzéseim voltak. Azt éreztem, hogy van itt egy ember, aki szinte jobban akar nekem segíteni, mint amennyire én akkor és ott azt komolyan gondoltam, ami hatalmas erőt és motivációt adott. Amikor kiléptem a megbeszélésről tudtam hogy ez most már lesz, mint az eddigi próbálkozások. Október 1-én jöttem először edzésre. Kellemetlenül éreztem magam, gyűlöltem, azt, aki visszanézett rám a tükörből, hogy mennyire szenvedek egy-egy gyakorlat végrehajtás közben, de nagyon jó érzés volt, hogy végre tettem egy lépést magamért, pedig az első edzésen annyira kikészültem, hogy a lépcsőn is kihívás volt lejutni. Azóta is rendszeres járok, a két és fél hónap alatt 25 kg-ot fogytam. Tudom, hogy ez még nagyon az út eleje, és még messze van a kitűzött cél, viszont annyi pozitív energiát és motivációt kapok, hogy azt érzem, nincs olyan dolog, amiért feladnám. Nem érdekel, hogy mennyire kemény a diéta, hogy mennyire kell kitolnom a határaimat az edzések során, vagy hogy heti 3x 60km-t utazok csak azért, hogy itt lehessek, mert megéri. Nagyon hálás vagyok Gyurinak, hogy folyamatosan támogat, motivál, és elindított, azon az úton, aminek a végén reményeim szerint úgy tudok a tükörbe nézni, hogy nagyon hosszú idő után végre az néz vissza rám akit mindig is látni szerettem volna. Azt az egyet bánom, hogy ha már az első alkalommal amikor felmerült bennem, hogy belépjek ide, megtettem volna már régen elértem volna a célomat. Annak, aki mindig csak halogatja az életmódváltást, mondván hogy a megfelelő pillanatra vár, annak üzenem, a legjobb pillanat a MOST!